Centrál Színház

Előadás fotók: Nagy Ervin

A kabaré a hely, ahol a füstön át a csúnya megszépül, ahol a legvadabb fantáziák is valóra válnak, ahol az éjszakai én nyelvet ölt a nyárspolgárnak, és ahol nincs sok esély a happy end-re. Vár ránk a Cabaret, az élet Cabaret, igen…! Több, mint negyven éve hódít Joe Masteroff, John Kander és Fred Ebb musical-klasszikusa. A Centrál Színház Cabaret-tel mulatja át a Szilvesztert, az előadásról Bozsik Yvette rendező-koreográfussal beszélgettünk.

Mióta készültök erre?

A zenei és táncpróbák október közepén és a színpadi próbák november elején kezdődtek.

A bemutató december 31-én lesz.

A Katona József Színházban 1998-ban bemutatott Kabaréhoz van köze a mostani előadásnak, pont tizenkét év után ezzel újra színpadon, van, amit akkor és ott nem mondtál el?

A Kabaré avagy elvágyódás két részben egy másik előadás és semmi köze nincs a Cabaret-hez. Az a fantáziám szüleménye volt, ez pedig egy darab, egy világhírű musical, amire felkértek. Csak a címük hasonló, meg talán az, hogy mindkettő világában benne van a kopottság, szomorúság a humor és tánc mellett. Mindkettőben a színészek és táncosok együtt dolgoznak - táncosaim ismét fontos szerepeket játszanak el az előadásban.

Puskás Tamás, a Centrál Színház igazgatója keresett meg?

Igen, ő kért fel a rendezésre a Lány, kertbencímű darabom után, amit a Kamrában van repertoáron.

A társulatból bárkit választhattál, hogyan alakult a csapat, az alkotás, mesélj erről.

Sok munkát lemondtam emiatt, úgy éreztem nekem ez fontos, hogy megcsináljam. A három főszerepre Marozsán Erikát, Keresztes Tamást és Csányi Sándort választottam, Básti Julival és a Haumann Péterrel nagy megtiszteltetés volt együtt dolgozni. Az érdekelt a Cabaret-nél - aminek a zenéjét imádom -, hogy a musical műfaját hogyan lehet kicsit másképpen csinálni, mint a már ismert, megszokott módon. Marozsán Erika, aki ezért a szerepért jött haza, hogy itthon újra színpadon játsszon, teljesen megvalósítja mindazt, amit elképzeltem erről a szerepről.

Sokan vannak itt a saját társulatodból, táncművészek, a színház színészeivel már dolgoztál együtt?

Igen, Vati Tamás a társulatom szólótáncosa, de Csányi Sanyival először dolgozunk együtt, nagyon sok mindenkivel, Básti Julival és Haumann Péterrel is, tulajdonképp a színészek nagy részével először. Keresztes Tamás nélkül például nem tudtam volna elképzelni a darabot, tudtam, hogy neki kell lennie a konferansziénak, hogy az ő tehetsége az mindenen átsüt. Most már egyikük nélkül sem tudom elképzelni, mindenki maximálisan dolgozik.

Van ebben a darabban, amit esetleg a mai társadalmunk a közélet alakít, vagy épp fordítva a darab próbál rászólni?

Eleve nem tettük be az 1930-as évekbe, a darab kortalan, és azt gondolom, hogy ezek a hatalom és az ember kiszolgáltatottságának problémái, az ideológiák térnyerése most is időszerű, de én nem akartam aktualizálni semmit. A történet egy nagy hajón vagy vonaton játszódik.  Előbb-utóbb az emberek között kialakulnak ez erőviszonyok, egy utazás közben is nagyon komolyan eluralkodhatnak a feszültségek.  Ezek a problémák mindig meg vannak sajnos, a tolerancia hiánya és az egymás megértése elég ritka a világban.

Nagyon szépek, ihletettek, erotikusak a koreográfiák, a saját stílusodban tartasz egy klasszikus musical alaptörténetet, hogyan?

Igen, a klasszikus balett háttér és a kortárs tánc is végigkísért, persze a saját stílusom van benne a táncosaim előadásában. Mivel az Operettszínházban kezdetem a pályafutásomat, táncoltam rengeteg musicalben, tehát ebben a műfajban is valahol otthonosan mozgok, semmiképp sem akartam a műfajra jellemző beidegződéseket, közhelyeket használni.

Nekem nagyon tetszett a Hattyúk tavára mentőövvel táncolt közjáték, átjön egy sajátos hangulat, egy rendhagyó Cabaret, hogyan boldogultál azzal, hogy kettős szereposztás van, dupla munka, más-más színészi karakterek megoldások?

Nagyon jó csapat alakult ki a végére. A második szereposztásban Simon Kornél játssza Cliff Bradshaw-t, Vati Tamás pedig a Konferansziét, Borbás Gabi Schneider asszony szerepét, és Papp János Schultz urat.

Akik nem ismerték a nyelvemet, azok is remekül átlényegültek. Nem az a fontos, hogy mindent értelmezzünk, hanem hogy hagyjuk inspirálni magunkat, és teret adjunk a többfajta értelmezhetőségnek.