Több mint főiskola
www.kontextus.hu
Kimutatták, hogy egy átlag néző átlagosan 28 percnyit pislog egy átlagos színházi előadás alatt. Tehát: hogy írhat egy átlagos kritikus kritikát az adott átlagos előadásról, ha átlagosan fél órát csukva tartja a szemét? Mindez Tasnádi István, a nem is olyan régen az év kritikusa címet is elnyert drámaszerző Nézőművészeti Főiskola című új darabjában hangzik el. Mit lehet ilyenkor csinálni? Valamit mégis írni kell.
"Nincs mese" - jelentik ki egy meseregényben, Békés Pál Kétbalkezes varázslójában. Tasnádi István Nézőművészeti Főiskola című szatírájában a "Nincs színház" mondat nem hangzik el, de a helyzet hamarost bekövetkezik. Az első percekben a Thália Régi stúdiójában Végvári Tamás búgó hangja (mintha David Attenborough) segítségével megtudjuk, hogyan született a Taps és a Színház, majd éles váltással történelmi adatokban megismerhetjük a színház hanyatlásának jövőbe ívelő folyamatát.
Merthogy a mese a közeli jövőben játszódik, amikoris a színházakat a veszélyességük és a nullához tartó nézőszám miatt bezárják. Ennek ellenére néhány kiégett színészben felpislákol a régi láng, és megalapítják az első hivatásos nézőképzőt, s máris felsőoktatási szinten. Ehhez sikerül partnert találniuk, nem is akárkit, a Kultuszminisztérium lelkesen karolja fel a kezdeményezést.
A Krétakör és a tatabányai Jászai Mari Színház közös produkciójában Árkosi Árpád rendezi a darabot. Néhány kelléket ad segítségképpen a játszók keze ügyébe, és elkezdődik a féktelen őrület. Mucsi Zoltán és Scherer Péter összeszokott kettőséhez Katona László csatlakozik, hogy módszeresen, szakszerűen tegye "alá" a poénokat a két másiknak.
Nehéz meghatározni, hol végződik a darab, és hol kezdődik a színész. Tasnádi darabjaiban mindig nagy szerepe van az improvizációnak, s erre a Nézőművészeti Főiskola ismét csak jó példa. A közel két és fél óra célja nem más, mint a katarzis elérése. Ez be is következik, de nem a hagyományos módon. Tasnádi darabja és Árkosi színészei a katarzist, vagy ahogy a nagy, igazi, főiskolai táblára fel is vésik, a KATARZISZ-t a röhögés segítségével hozzák el a néző számára.
Nem csupán nevetésről vagy kuncogásról van itt szó. Itt az ember, kortól, nemtől és egyáltalán: mindentől függetlenül szemérmetlenül röhög, nem tartja vissza magát, mert a mellette ülő ember szintén ugyanezt teszi. Pedig közben olyan fogalmak hangzanak el, mint integrál-számítás vagy adszorpció.
Miért is röhögünk tehát? Egyszerű: magunkon röhögünk, a saját hülyeségeinken, a sebezhetőségünkön, azon, ahogy szerencsétlenkedve végigülünk egy-egy színházi előadást, miközben legszívesebben mi is hozzávágnánk valamit a játszókhoz, ha az nem lenne illetlen dolog.
A Tháliában ilyen nem fenyeget: Mucsi meg nem értett értelmiségiként, beleélős színészként grasszál a színen, hajszálpontosan ugyanolyan hangsúllyal és hanglejtéssel mond el hülyénél hülyébb sorokat (pl. "Anyu, szép vagy, anyu, szép vagy…"), s végül neki jut a KATARZISZ elérése is. Scherer Péter mitugrász menedzserként vezényli az előadást, neve is beszédes. Vancsók Márió semmit nem bíz a véletlenre, különböző találmányokkal próbálja magát bedolgozni a tudományos életbe, de az valahogy soha nem kér belőle. Így aztán marad a pedagóguspálya és a nézőképzés. Katona Lászó arcán egy kölyökkutya odaadása: Színházi Lászlója maga az élő figyelem, a tanársegédek gyöngye, s a hangsúly ezúttal a segéden van.
Nézzük ezt a három színészt, szívünk megtelik szeretettel, ami ugye nem is olyan nehéz. Még akkor sem, ha folyton zaklatnak bennünket, átültetnek a nézőtér egyik székéről a másikra, s egyáltalán: már a legelején beterítenek tüllel, merthogy a színházat bezárták. Még az sem zavar senkit, hogy a nézőtéren pár perc alatt kb 40 fok lesz, iszonyatos páratartalom és emberszag. Ez is a rítus része. Szenvedj néző - tartja a mondás, de a néző nem hajlandó szenvedni. Legfeljebb akkor, amikor vége a játéknak, és észreveszi, hogy csatakokban lóg rajta minden ruhadarab. Node sebaj, hiszen ha körülpislog, rájön, hogy a többiek sem néznek ki jobban. Ha így vesszük, az este végén biztosan messziről megismerhetni a Nézőművészeti Főiskola hallgatóit.
Kónya Orsolya
Tasnádi István: Nézőművészeti Főiskola - A Krétakör Színház és a Jászai Mari Színház közös előadása
Játsszák: Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Katona László
Díszlet: Ágh Márton
Jelmez: Kiss Julcsi
Mozgás: Horváth Csaba
Zenei munkatárs: Árkosi Szabolcs
Asszisztens: Gyulay Eszter
Rendező: Árkosi Árpád
Kövessen minket: