Interjú Básti Julival a Keszthelyi Nyári Játékokon vendégszereplő Fekete Péter előadásról

- Ön és férje, Puskás Tamás rendező fejéből pattant ki tíz évvel ezelőtt a Keszthelyi Nyári Játékok ötlete. Miért éppen Keszthelyen szerettek volna létrehozni nyári színházat?

- Édesapám keszthelyi volt, Szigligeten volt nyaralónk, tehát minden nyarat itt töltöttem gyerekkoromban, amikor is gyakran megfordultunk Keszthelyen. Ismerem a várost, a Festetics kastély mindig is a szívem csücske volt. Tudom, hogy rengeteg szép kastélypark van még az országban, de nekem ehhez volt közöm, én ezt szerettem. Férjemmel együtt úgy gondoltuk, egy ilyen varázslatos környezetben kell, hogy legyen szabadtéri színház. S biztosak is voltunk benne, hogy van is, de aztán, mikor utánanéztünk, rá kellett jönnünk, hogy még nincs. Ekkor felvettük a kapcsolatot a kastély igazgatójával, Czoma Lászlóval és az önkormányzattal, akik segítségünkre voltak a megvalósításban. Szinte mindenki mellettünk állt, de aki nem hitt az ötletben, az sem volt ellenséges, sőt, szerencsére két év elteltével már őket is sikerült meggyőznünk a rendezvény létjogosultságáról. Mára már azt is elmondhatjuk, hogy vannak, akik a keszthelyi nyaralásukat a Játékokhoz ütemezik, sőt, az ország másik végéből is érkeznek ide kimondottan azért, hogy az előadásunkat megtekintsék.

- Ön nem minden évben volt szereplője az előadásnak. A kimaradó években nem volt rossz érzés csupán megfigyelőként, a közönség soraiból nézni a produkciót és nem játszani benne?

- Nem, egyáltalán. Nem bántam, hogy így alakult, hogy körülbelül kétévente léptem itt színpadra, összesen tehát öt alkalommal. Akkor is mindig részt vettem a próbákon, amikor épp nem volt szerepem a darabban. A lényeg minden évben az, hogy az összes szerepre megtaláljuk a megfelelő színészt, és mindenki a helyén legyen. Egyébként sem igen játszottam a pályám során nyári színházban, mert azoknak gyakran haknijellegük van, azt pedig nem szeretem. Egyedül Balatonbogláron léptem fel így, még amikor a kaposvári színház tagja voltam, azóta azonban csak itt, Keszthelyen vállaltam efféle munkát, mert tudtam, hogy itt magas színvonalon fogjuk létrehozni a produkciókat minden évben.

- Az idei darabban, a Fekete Péterben játszott szerepéhez hogy viszonyul?

- Mindig az a szerep a legkedvesebb egy színész számára, amit éppen játszik. Nagy szerencse, hogy ezt egyébként is nagyon szeretem, ami nagy segítség, mert fontos, hogy a színész minden szerepéhez találjon kapcsolódási pontokat, különben elidegenítené magától, s úgy már nem tudná jól ellátni a feladatát.

- Az első években csak Shakespeare-darabokat tűztek műsorra, majd az elmúlt időszakban más írók alkotásai is terítékre kerültek. Ez tudatos döntés volt?

- Sosem akartunk kimondottan csak egy bizonyos szerzőre fókuszálni, a lényeg mindig a minőség volt. A véletlen hozta így, hogy eleinte Shakespeare-darabokból válogattunk, de aztán előkerült Beaumarchais-től a Figaro házassága, Noel Cowardtól a Vidám kísértet, Goldonitól pedig a Mirandolina. Igyekszünk minden évben valami aktuálisat hozni, ezért is esett a választás idén, a világválság idején épp a Fekete Péterre. Az elmúlt tíz év sikerei és az évről-évre növekvő érdeklődés alapján úgy érzem, biztos a folytatás, nekünk legalábbis van még tartalékötletünk a következő évekre is, tehát, ha az anyagi helyzet engedi, továbbra is minden nyáron nagy örömmel jövünk játszani Keszthelyre.

Kántor Nóra

Keszthely, 2009. 07. 21.

Nyomtatás