Puskás Tamás rendezésében és átdolgozásában két önfeledt óra és rengeteg nevetés várja azokat, akik Liptai mellett szívesen megnéznék Rudolf Pétert, Nagy-Kálózy Esztert, Scherer Pétert, Básti Julit, Simon Kornélt, Schmied Zoltánt, Bertalan Ágnest és egy apró szerepben Cserna Antalt is. (Ugye, hogy
az „állandóan” színpadon állók névsora is kecsegtető?)

A Pletykafészek főhősei, Charlie és Julie tízéves házassági évfordulójukat ünneplik barátaikkal. Őket viszont egy percig sem láthatjuk vagy hallhatjuk. Az első pár, Ken és Chris (Simon és Nagy-Kálózy) érkezésekor Julie sehol, Charlie pedig apróbb lőtt sebbel, sokkosan ül szobájában. A pár elhatározza, hogy megpróbálja eltussolni az esetet, és miközben Charlie-t akarják formába hozni, a sorban érkező vendégek előtt titkolják azt is, hogy miért nincs még körükben az ünnepelt pár.

Érkezik utánuk Len és Claire (Rudolf és Liptai), akik vadonatúj BMW-jüket törik rapityára, és egyébként is szívesen kombinálnak, pletykálnak. Majd jön Ernie és Cookie (Scherer és Básti), a bizarr pár, akik azonban mindent meg akarnak tenni az este sikeréért, valamint Glen és Cassie (Schmied és Bertalan), akik csak vitatkoznak egész este. Nem elég azonban, hogy a legtöbb jelen levő férfi neve
szinte ugyanúgy hangzik, és egyre nagyobb a káosz, mindenki mást pletykál vagy lódít a többieknek, aztán Charlie fegyvere elsül, Len szinte megsüketül, Ernie és Cookie az eltűnt személyzet helyett ügyködve konyhai balesetet szenvednek, az este végére a rendőrség is megérkezik.

A színészek szerencsére egytől egyig brillíroznak szerepükben – kiemelni talán Rudolf Pétert érdemes, akinek hálás is a szerepe – a rendőrök előtt Charlieként előadott monológja az egész darab egyik fénypontja is egyben. A Pletykafészek úgy szórakoztat, hogy bár könnyed, eszünkbe sem jutna a kalóriamentes jelzőt alkalmazni rá. Klasszikus, mégis örökérvényű, az emberi természet, kíváncsiság és leleményesség olykor bizarr, olykor nevetséges, olykor pedig csak nevettető sztorija, mindennapian abszurd karakterekkel.