Schmied Zoltán az előző évadban elnyerte a társulat díját, a Plomba Díjat, amelyet színházunk minden művésze és munkavállalója titkos szavazással adományoz annak a színésznek, aki az évad legjobb teljesítményét nyújtotta. Kollégáktól díjat kapni nagy elismerés, nagy öröm és nagy bizalom.
Másképp kel fel a nap egy ilyen díj után?
A nap persze nem, én biztosan. Nagyon jólesik, de felelősséggel is jár. Innentől még inkább meg kell próbálnom estéről estére többet adnom. Nem lehetek soha elégedett magammal. Igaz, nem is szoktam. A társulat bizalma nem csak a színésznek szól, hanem a Centrálos kollégának is. Színészként is helyt kell állnom, de társulati tagként is mindent meg kell tennem azért, hogy mindenki jó szívvel gondoljon a Centrálra. Amúgy is szeretek bent lenni a színházban, de a kollégák elismerésétől mégis minden sokkal örömtelibb.
Mindenképpen be kell járnod, hiszen alig van szabad estéd. Talán csak a New York-i komédiában nem játszol, egyébként mindenben.
Igazán örülök, ha van egy szabad estém, de boldoggá tesznek a feladataim. Óriási szerencsém, hogy azt szeretem, amit csinálok.
Láthatóan csinálsz is magadnak munkát, hiszen a premier után is tovább próbálod fejben a szerepet.
Mindig előfordulhat a helyzet adta valamilyen improvizálás, de túl ezen, a friss előadások mindenképpen próbában maradnak és ehhez jó partnereim a kollégáim. A premieren túlnyúlóan hosszú idő az, amíg beáll egy előadás. Az odáig vezető út olyan próba, amelyik már előadás. Minden élesben megy, közönség előtt. Talán hibázhatunk is, talán a közönség nem is veszi észre, mi mégis sokat tanulunk belőle.
Még egy olyan kötött, már-már artistai pontosságot követő előadásban is, mint a Ma este megbukunk-ban?
Figyelnünk kell rá és karbantartanunk, nem ereszthetjük ki a kezünkből az előadást.
A Ma este megbukunk előtt mindig van egy ráhangolódó szeánsz. Profitáltok ebből más előadásokon is?
Az egész próbafolyamat nagyon sokat tett hozzá. Összekovácsolódott a társulat és szerintem ez a többi előadásban is érezhető. Megváltozott az egymáshoz való viszonyunk. Akár barátságnak is nevezhetném azt, ami történik velünk, ez nyilván Marknak és a próbáknak köszönhető. A szeánsz, a gyakorlatok arra jók, hogy szinten tartsuk az előadást. Én alternatív színházból jöttem, ott minden előadás előtt bemelegítettünk fizikailag és lelkileg is. Tudom, hogy jó, de megvagyok nélküle. Ha valami egyszer létrejött, az nem szakad szét.
Az előző évad sikerei után az idei nem ígér új főszerepeket. Nem vagy ideges?
Egyáltalán nem. Még így is nagyon ritkán leszek otthon este a családommal. Terhelhető életkorban vagyok, de az egészségem érdekében egy kicsit sem bánom, ha a feladataim nem egyszerre rontanak rám, hanem kiszámítható ütemben. Ilyenkor szeretek kicsit kívül kerülni, figyelni. Annyi minden történik körülöttem, hogy bőven van mire.
Szöveg: Sándor Erzsi