Interjú Básti Julival és Puskás Tamással

Interjú Básti Julival és Puskás Tamással

A kapcsolatok és a nőket érintő témák mintha még hangsúlyosabb szerepet kapnának a Centrál Színház új évadában, mint korábban. Tracy Letts világhírű drámaíró legújabb műve, A nevem Mary Page Marlowe is azon darabok közé tartozik, amely komoly női szerepeket kínál. A bemutatót, természetesen nem véletlenül, a Nemzetközi Nőnapra időzítették az alkotók. Puskás Tamás rendező- igazgatóval és Básti Julival, az egyik női főszereplővel beszélgettünk. 


Jól látom, hogy a kapcsolatok és női sorsok hangsúlyosan az évad rendező elvei?

Puskás Tamás: Csak annyira, amennyire az életünk főszereplői is az emberi kapcsolatok. Az igaz, hogy aktu-
ális politikai témák vagy a történelmi kérdések soha nem érdekeltek minket, sokkal inkább a szűkebb érte-
lemben vett emberi kapcsolatokkal foglalkozunk: a férfi-nő viszonnyal, a családdal, a nő és a férfi helyzetével.

Ugyanakkor a színház dolga - és jól is esik - beleszólni a női emancipációról folyó egyre inkább éleződő párbeszédbe, hiszen az utóbbi időben kényes téma, és a #metoo mozgalommal nagy lendületet vett a kérdés. A Nemek és igenekkel már ezt tettük, de már korábban Jó emberek című előadásunkkal is próbáltunk erről beszélni. Most A nevem Mary Page Marlowe feltétlenül ezt a kérdést feszegeti.


A darabban 11 jelenet, 11 különböző életkorban mutat be egy női életet. Első olvasásra mit gondoltatok a darabról?

Básti Juli: Azt, hogy jó darab, szép gondolat, hogy biztosan így alakult volna-e Mary Page élete, ha nőként nagyobb a mozgástere, és hogy szép előadást lehet készíteni belőle. Mindig örülök, amikor komoly témákkal és komoly színészi feladatokkal találkozom. A Mary Page Marlowe a Jó emberek és a Nem félünk a farkastól előadások sorába illeszkedik. Örülök, hogy ketten gyürkőzünk neki Borbély Alexandrával, hogy ő játssza a fiatalkori jeleneteket, mert, ahogy Amerikában tették, öt színésznőre osztva nem volna kedvem játszani. Alexandrával most dolgozunk majd először együtt, és bár nincs közös jelenetünk, de ahhoz, hogy pontosan tudjuk eljátszani a karaktert, meg kell találnunk, ki kell alakítanunk egy gesztusrendszert, amely végigkíséri az embert pici korától az öregkoráig. Így még érdekesebb a feladat.


Rengeteg változásra ad lehetőséget a darab, gyorsöltözésekkel és parókaváltásokkal.

Puskás Tamás: Minden jelenetben biztosan másik ruhában és másik parókában látjuk Mary Page Marlowe-t, így aztán a 11 ruha és a 11 paróka elkerülhetetlen.  A puzzle-szerű darabban ugrálnak a jelenetek, egyszer 19, aztán 63, majd 40, vagy 56 éves nő jelenik meg a színpadon. Első olvasásra éppen ez volt a leginkább szembeszökő a számomra. Kétfelé osztva a jeleneteket mindkét színésznőnek több lehetősége van arra, hogy egészen különböző életkorú nőket alakítson, ez már önmagában komoly kihívás.


Volt már olyan feladatod, amikor hasonlóan puzzle-szerű volt a dramaturgia?

Básti Juli: Igen, még Kaposváron, egy vígjátékban, ahol másodpercek alatt kellett teljesen átváltoznom. A filmcsillag volt a címe, és Ács Jancsi rendezte, egyedül játszottam benne egy komoly fizikusnőt és egy főiskolás lányt. Ezek mindig nagyon jó kihívások. 


A szerző, Tracy Letts nem csak világhírű, de nagyon jó színész is, jellemző rá, hogy modern, feszes szöveget ír. Ez a darab is ilyen?

Puskás Tamás:  Tracy Letts az Augusztus Oklahomában szerzője, méltán az egyik legjobb kortárs drámaíró, és az, hogy színész is, mindenképpen jót tett a szövegnek. A darabjainak általában erős valóságalapjuk van, úgy tűnik a családban rejlő titkokkal terhes történetek érdeklik, ez a darab is ilyen. Miközben az élet mindig sírás és nevetés, ezek vegyülete, mégis a színházban, mintha a súlyos, komor, drámai szövegek bírnának nagyobb respektussal, mondjuk ,mint az opera az operetthez képest.

Básti Juli: Én ezt egyáltalán nem osztom: egy drámai szöveg értéke nem azon múlik, hogy komoly-e vagy vicces. Például a Nem félünk a farkastól esetében a legnagyobb büszkeségem – az író szándékának megfelelően –, hogy képesek vagyunk úgy játszani az előadást, hogy a néző végig nevet, míg szembe nem jön vele egyszer csak a halál, az elmúlás iszonyata. A Mary Page Marlowe tekintetében egy picit aggódom is, hogy a szöveg kevésbé enged teret a humornak. Igazi komoly, sőt sok helyen komor szöveg. 


Mennyire fontos a női témák, problémák központba állítása a színpadon? 

Básti Juli: Régen mintha csak férfiakról írtak volna darabokat, amiket férfiak játszottak. Igaz, van Stuart Mária is a világirodalomban vagy a Hedda Gabler. Örülök, hogy ma a női sorsok jobban előtérbe kerülnek, de színházban még nem érzek rettenetesen nagy változást, talán inkább filmeken. Mégis, talán a színházban is egyre több darabban tűnnek fel nők, mint központi figurák, hiszen ma a nők is kiveszik a részüket a közösség életének alakításából, nem csak mint feleségek, vagy szeretők. Kitágult az életlehetőségük, így több mindenről lehet írni, ha róluk írnak. Ezzel együtt az alaptéma úgyis mindig a szerelem, a halál és a születés.


Írta | Gyürke Kata

Videó bezárása