uploads/content/article_cover_image_132.jpg

Nagy adósság

Edward Albee: Nem félünk a farkastól – Puskás Tamás rendezése a Centrál Színházban

A minap a Művész Mozi előtt álldogálva összetalálkoztam Puskás Tamással, akit főiskolás kora óta van szerencsém ismerni. Kifaggatott, mit láttam a színházában, mit nem, és félig tettetett komolysággal megdöbbent, hogy még nem láttam ezt az előadást. Beszélgetésünk után ébredtem rá, hogy az aznap reggel vásárolt mozijegyem a Toldiba szólt, és nem a Művészbe. Nem tudtam nem a Gondviselésre gyanakodni: terve volt velem. Ezért aztán még aznap jegyet váltottam a darabra, és négy nappal később máris a zsúfolásig megtelt nézőtéren ültem.

A rendező azt mondta, hogy a darab hagyományos meghatározás szerint „vígjáték”. Hát akkor, nosza, legyen elsősorban vígjáték. És tényleg az lett. Az ellenállhatatlan nevetés minden változata előfordult aznap este, a kuncogástól a tele szájjal való röhögésig. Egy idő után próbáltam kifigyelni, hogy mitől robban ki újra és újra a nézőtéren mindenütt. Talán a riposztok ritmusa? A két főszereplő pontos összjátéka? A testbeszéd? (Az az érzésünk, hogy mindkét főszereplőt mesterségesen lomposították.) Az eddigi előadásoktól eltérően itt nem fokozatosan komorul el az előadás, hanem mindig visszatér az atmoszféra a primer viccességhez. Hideg-meleg kezelésben részesíti a nézőket az előadás. Hiába kúszik egyre magasabbra a szörnyűség előérzete a gerincünkön, újra és újra elhisszük, hogy hátha még sincs semmi baj. Vagy nem nagy a baj. Vagy nem most omlik össze minden. Közvetetten az előadás az emberi önbecsapás emlékműve.

Nagyon nagy precizitással összerakott, jól karbantartott sokadik előadást láttam. A régi színházi bölcsesség jutott eszembe (amit a direktor is felidézett nekem a Művész Mozi előtt): nincs művész színház és szórakoztató színház, csak jó színház és rossz színház van. Nem kérdés, hogy ez melyik rovatba tartozik. 

A Centrál igazi magánszínház, amely jelentős tao-támogatásokra volt jogosult – eddig. Az új rendszer szerint az előző év tao-bevételének maximum 110%-ára lehetett pályázni, amire a Centrál pályázott is. Információim szerint ennek mindössze a 35%-át (!) ítélte meg nekik a láthatatlan bizottság, mikor volt olyan versenytársuk, aki több mint 300%-ot kapott. Ennek jelentős drágulás lesz a vége. Vajon kultúrpolitikai cél, hogy kiszorítsák a tanárokat, az állami alkalmazottakat és a diákokat?

(Who is Afraid of Virgnia Woolf? Fordította: Hamvai Kornél. Rendezte: Puskás Tamás. Díszlettervező: Pallós Nelli. Jelmeztervező: Andó Ildikó. Szereplők: Básti Juli, Rudolf Péter, Schmied Zoltán, Pálfi Kata.)

Forrás | Vademecum Hírlevél 704. száma
Fotó | Sárosi Zoltán